Dr. Márkus István (1953 - 2012) szülész-nőgyógyász klinikai onkológus orvos, aki több éves kutatómunka mellett hozta létre a Márkus Elixír receptjét.
Mit is írhat az ember az Édesapjáról... Mindenféle pátosz nélkül, Ő a támasz, a biztonság, a barát es persze néha akadály. A bátor férfi, amilyen Én is szeretnek lenni, a bölcs tudós, aki mindenre tudja a választ. A barlang, ahova elbújhatok. Aki parancsol, elvár és követel, de végül mégis mindig megbocsát. Soha nem tudtam olyat kérdezni tőle, amire ne tudta volna a választ. Persze amit az ember csak felnőtt fejjel ért meg, sosem válaszokat adott nekem, inkább csak rávezetést, irányt mutatott. Aki ismerte, tudja, miről beszélek. Mindig olvasott, és persze szemrebbenés nélkül idézett is.
Kereste a mestert a saját életében, közben pedig Ő maga volt a mester. Biztosan nem tudott róla. De valószínűleg nevetne, hogy ezt mondom róla.
Ő valóban nem tudott nemet mondani. Olyan gyógyító volt, akihez 20 év után is visszajártak a betegek, akikre egytől egyig emlékezett. Ismerte a történetüket, a családjuk történetét. Sajnos tudjuk, hogy mennyire ritka ez.
Édesapám nagyon értett az emberekhez. Igazi gyógyító volt, igazi mester, a szó klasszikus értelmében. Mióta csak az eszemet tudom, fáradhatatlanul dolgozott, hogy segítsen a betegein, akik hozzá fordultak. Tanult, kutatott, kereste a hitet, a saját hitét, az élet igazi értelmet.
És mint a legtöbb útkeresőre igaz, így rá is, hogy maximalista, szigorú, tele elvárással. A környezetével szemben is. Ő nagyon sokat adott, és akit segített, akinek a figyelmét szentelte, azzal szemben elvárta a fejlődést, a szorgalmat, az alázatos munkát.
Utolsó találkozásunk alkalmával több napon keresztül hajnalokig beszélgettünk. Feküdt a nappalimban a földön és csak mesélt, mesélt mindenről. Mintha csak tudta volna, hogy mindent most kell megosztania velem. Gyermeki lelkesedéssel, tervekkel, álmokkal és egy hatalmas felismeréssel. Életében először lelkében igazán szabadon ment el. Mindenkitől elbúcsúzott, útravalót hagyott, bár terveit maga szerette volna véghez vinni. Pedig egészséges volt. Mégis tudta, hogy valami más következik. Tulajdonképpen hálás lehetek ezért.
Több éves kutatásának bevált receptjét bízta rám, és én annak tudatában viszem tovább, hogy úgy érzem felnőttem a feladathoz, hogy méltóképpen fogom új útjára engedni Édesapám életének munkáját és szellemiségét.
Kár is mondanom, hogy mennyi mindenben kérném ki most is a tanácsát, hogy mennyire hiányzik, de teszem, tesszük a dolgunkat, ahogy ezt Ő szerette volna, és tudom, hogy büszke lenne erre az újdonságra, ami létrejött. Azért fogok dolgozni, hogy azt a szellemiséget, azt a tudást, amit itt hagyott nekem tovább vigyem, úgy ahogyan ezt szerette volna. Amiben Mi is benne vagyunk, a következő generáció. Hiszen ez lenne egy fiú dolga.
Dr. Márkus István 1953. december 31-én született Sopronban. Általános és középiskolai tanulmányait is itt végezte, majd a Szegedi József Attila Tudományegyetem orvosi kárára nyert felvételt. Tanulmányait kitűnő átlaggal végezte.
Ezt követően a Győri Megyei Kórház szülészet-nőgyógyászati klinikáján helyezkedett el, majd az élet a Ceglédi Kórház szülészetére sodorta. Itt több, mint 10.000 gyermeket segített világra.
Abonyban körzeti orvosként járta a tanyavilágot, kalandos és hihetetlen történeteiből sosem fogyott ki, melyek ezekből az időkből származtak.
Végül visszatért Sopronba, és családot alapított. Dolgozott a városi kórházban, majd az onkológiai gondozóban.
1990-től lett magánorvos, saját rendelője végül Sopron egyik patinás mellékutcájában nyitotta meg kapuit a Tőle segítséget várók előtt. Rendelőjenek sajátos illatát mai napig érzem. Óriási pacientúrát épített itt ki. Több, mint 14 000 folyamatosan visszatérő betege volt, az ország összes szegletéből, illetve külföldről is.
Sosem elégedett meg a hagyományos orvoslás nyújtotta korlátokkal, ennek ellenére előtérbe mindig ezt helyezte. Többek közt azért is nyitotta meg saját rendelőjét, hogy szabadabban és hatékonyabban tudjon gyógyítani. Rengeteget dolgozott, nála a rendelés reggel 6 kor kezdődött, és este 10-11 óráig tartott, hiszen a betegek munkarendjét is figyelembe kellett vennie, bár ennek gyerekként sokszor nem örültem.
Holisztikus szemléletű gyógyító volt, aki a test gyógyítását nem tudta különválasztani a lélek és a szellem gyógyításától. Beleásta magát többek között az ajurvédikus gyógyításba, a természetgyógyászatba, a homeopátiába illetve a Bach virág terápiába. Tanfolyamokat végzett, véleményem szerint ezen témákban nem létezett olyan nyomtatott olvasmány, amit ne tett volna magáévá.
Tanulmányozta a vallásokat, hitrendszereket, folyamatosan kutatta a világ működésének elveit, buktatóit. Hiszen ezeket nem tudta elválasztani a gyógyító hivatásától.
Segíteni akart megtalálni betegeinek a betegségük, élethelyzetük, problémáik gyökerét, hogy azon közösen dolgozva tudjon gyógyulni a beteg. Talán egy kicsit pszichológus is volt.
Rendelőjében alkalmazta a homeopátiás tudását, de sosem erőltette. Ismerte a növényi hatóanyagot, a virágok szelíd gyógyító hatásait. A célja egy olyan komplex szer kidolgozása volt, mely az egyén problémájának gyökereit felkutatva és feloldva, problémától, élethelyzettől embertől, hit rendszertől függetlenül segít.
A Márkus Elixír ÚJ TERMÉK, végső formájában az Ő tanításai és csak a rám bízott receptúrája alapján hoztam létre. Eljött az ideje, hogy szépen csendben s szelíden mindannyian visszatérjünk a kezdeti tudati szellemi és érzelmi állapotunkhoz, ahonnan a válaszok jönnek, ahol megértjük a dolgok miért is történnek velünk, ahol újra részünk lehet feltétel nélküli szeretetben, a megbocsájtásban, a szabad lélek erejében. Térjünk vissza a gyökerekhez....
Legyünk türelmesek, törekedjünk arra, hogy az egész szervezetet egyben lássuk és harmonizáljuk, holisztikusan tekintve a testi tünetünkre!
Szeretettel ajánlom a Márkus Elixírt mindazoknak, akik hiszik, hogy fontos a szervezet egyensúlyi állapotának fenntartása!